Dubai

Ki tudna ellenállni annak, hogy napi száz dollárért aludjon a dubai Hilton Hotelben? Mi nem. Ráadásul az Emirates légitársaság „stopover package” elnevezésű csomagja a vízum díját és a hoteltransfert is tartalmazza. Így félúton Jemen és Omán között eltöltünk pár napot az Egyesült Arab Emírségek legdinamikusabban fejlődő tagjában.

A 21. századi mese 1833-ban kezdődött. Ekkor tetszett meg ugyanis a Maktoum család vezette, mindössze 800 tagot számláló Bani Yas beduin törzsnek a Creek folyó torkolata. Letelepedtek hát, és kihasználva a folyó természetes kikötőjét halászattal, gyöngyhalászattal, hajóépítéssel és kereskedelemmel kezdtek foglalatoskodni. Mágnesként vonzotta a folyóparti piac a kereskedőket, tengerészeket, a századfordulóra Dubai fontos kereskedelmi központtá, a Perzsa-öböl legnagyobb kikötőjévé érett. Fából készült arab vitorlások egész hadai szállították a tömjént, Indiából a selymet, fűszereket, hogy itt gazdát cserélve Európába jussanak. Méginkább virágzott az üzlet azt követően, hogy a század közepén Rashid bin Saeed Maktuom sejk az eliszaposodott folyómedret mérhetetlenül magas költségek árán kikotortatta. Az igazi gazdagságot mégis a fekete arany hozta meg. 1966-ban találtak először olajat Dubai környékén, a sejk pedig, bölcs ember lévén, úgy döntött, hogy nem herdálja el a bevételt. Utakat, iskolákat, kórházakat, telekommunikációs rendszereket, nemzetközi repülőteret, hatalmas kikötőt építtetett. 1972-ben, hét emírség frigyéből született meg az Egyesült Arab Emírségek. Fővárosnak Abu Dhabit tették meg, de a kereskedelem központja továbbra is Dubai maradt. Már akkor sem lehetett ráismerni a pár évtizede még bádogviskókból álló városra, igazi lendületet azonban a 80-as években vettek az események. Ekkor döntötték el Dubai nagyjai, hogy mire a Föld méhe kiapad, a városnak az egész Földteke legfontosabb turistacélpontjává kell válnia. A kivitelezésnek hamarjában neki is láttak. Gombamód nőtt ki a földből az építészeti csodák rengetege, az emberi fantázia elképesztő alkotásaiból egy új világ született. És elnézve a buldózerek, markológépek méretes hadát, az új projekteket hirdető táblákat, ez még csak a kezdet.

Ha az alig száz év régnek számít, akkor Deira a város egyik legrégebbi része. Mindig is zajlott itt az élet, ma is az öreg souk utcái a legforgalmasabbak. Szigorú tradíciók szervezik renddé a szűk sikátorok labirintusában uralkodó látszólagos káoszt, az egyes mesterségek egymástól elkülönülő tömbökben telepedtek meg. A kézművesek piacán végeláthatatlan halmokban sorakoznak a textíliák, a szebbnél szebb szőnyegek, a karcsú vízipipák, a fűszerárusok souqjában bódító illatot árasztó hatalmas kupacokban áll a tömjén, rózsaszirom, különböző fűszerek, gyógyfüvek. Van „mobilbazár”, „autósbazár”, a régi hagyományt követve, az új idők üzletágai is csoportokba tagozódnak. A bazársor legnagyobb részét az Aranybazár teszi ki, mintegy háromszáz üzlet kínálja a míves ötvösmunkától a 24 karátos aranyrúdig csillogó-villogó portékáját. Nem vagyunk az arany nagy rajongói, egy padon ülve méregetjük az ékszerektől roskadozó kirakatokat. Amikor az egyik skatulyából kihúzott tulajdonos boltjába invitálni minket a pad elé járul, megértem, hogy miért oly sikeresek világszerte az arab kereskedők.

A város lagúnaszerű csatornája a Creek, róla a legpazarabb az öbölbéli panoráma. Háttérben az égre törő, csillogó-villogó üvegtornyokkal kicsit furcsán fest hajósunk hagyományos arab viselete, a bő szabású, bokáig érő kandoura, és a fehér horgolt sapka, a tagia. Ugyancsak nem illenek az összképbe a kikötőben horgonyzó tradicionális arab kereskedőhajók, a dhaw-ok. Ha nem sürögnének-forognának körülöttük a málhától roskadozó rakodók, azt hinném, hogy az egzotikum kedvéért tartják a vízen őket.
A Creek túlpartján lévő déli városrészbe, Bur Dubaiba a vízen fáradhatatlanul cikázó, abrának nevezett vízitaxik egy viseltes egyedével megyünk. Újabb hagyományos piac tárja felénk vásárlásra hívogató karjait, tőle nem messze a Nagymecset áll. A valóban termetes imahely mindössze tízéves múltra tekint vissza, szomszédja az Al-Fahidi erőd viszont az Emírségek egyik legrégebbi épületének számít. Egykor védelmi célokat és uralkodók lakóhelyéül szolgált, ma a Dubai tárlókba zárt történelmével ismerkedni kívánó turisták keringenek kör alakú bástyái között. Itteni időszámítás szerint igazán ódonnak minősül a Bastakiya-negyed, a régi Dubai talán legszebb emléke. Egyedül ebben a városrészben maradtak meg az egykor a városra oly jellemző széltornyos házak. A kecses építmények nem pusztán dekoratív funkciót töltöttek be, a házak hűtését szolgálták.

Dubai tengerpartja a Jumeirah negyedről kapta nevét. Villanegyedek, iskolák és az egyetemi városrész mellett, itt található a híres szállodasor. Hullámhoz hasonló alakjával igen szép darab a Jumeirah Beach Hotel, de a pálmát vitathatatlanul a vitorlát formázó Burj Al Arab viszi el. Az ikonná lett szállodát a parttól 280 méterre, egy speciális anyagból készült pilléreken nyugvó szigetre hetvenezer köbméter betonból, kilencezer tonna acélból és 650 millió dollárból építették. A világ legmagasabb, és egyetlen hétcsillagos szállodájának belsejét csak szállóvendégek látogathatják, és mi nem tartozunk közéjük. Megpróbáljuk hát elképzelni, hogyan telne egy napunk az Arabok Tornyában. Gondolatban a repülőtéren elterpeszkedünk a hotel Rolls-Royce-ában, és egyenesen a bejelentkező pultig hajtatunk. Sok gondunk nincs, személyi titkárunk jó előre rendezte a tízezer dolláros cehhet.  Beköltözünk 300 négyzetméteres, kétszintes lakosztályunkba, privát inasunkkal két Margaritát hozatunk. Rövid lazsálást követően a világ leggyorsabb panorámaliftjével a 200 méter magasan lévő La Mahara Étterembe, ebédelni röppenünk. Miközben homárból készült Caesar salátánkat, mustáros bundában sült marhaszeletünket majszoljuk, gyönyörködünk a Perzsa-öbölre nyíló fantasztikus panorámában. Shoppingolással töltjük a délutánt, és hogy legyen miből válogatni, pár ékszerkollekciót hozatunk. Felöltjük golfszerkónkat a perzselő hőség enyhültével, s Földkerekség legmagasabb golfpályáján párat ütögetünk. Vacsoránkat a tengerfenéken, a 35 ezer köbméteres akváriumban úszkáló tarka-barka halak társaságában költjük el. Stílusosan tenger gyümölcseit falatozunk, majd a csupa arany-csupa márvány borítású átriumban pár pohár Dom Perignont hörpölünk. Miután a márvány vécékagylóban lakozó nyelv fényesre nyalta a fenekünket, a baldachinos ágyban hétcsillagos álomra hajtjuk a fejünket. Aztán felébredünk, és a Jumeirah mecset előtt találjuk magunkat, mely Dubai legszebb mecsete. Márványcsipkéből varrt karcsú minaretjei, hatalmas kupolája üde színfoltot visznek a hipermodern betonkolosszusok sokaságába.

Dubaiban az étkezéssel egyetlen problémánk van: a bőség zavara. Igen széles a paletta, a nemzetközi konyha remekeit felvonultató exkluzív éttermektől az arab konyha ínycsiklandozó fogásait kínáló apró talponállókig. Az arany középutat választjuk, esténként az öböl partjára arab szokás szerint leterített süppedő szőnyegen ülve vacsorázunk. Alig tesszük le a fenekünket, a pincér már jő is a vízipipával, ezerféle aroma közül válogathatunk. Az étel kitűnő, az italválasztékból a kis víz helyett a nagy vízre voksolunk. Jobb híján ezt kortyolgatva nézzük, amint a turistákkal megrakott luxusdhaw-ok naplemente túrára indulnak. Valóban csodálatos az ezer fényben ragyogó öböl, kedvet kapunk hozzá. Olvassuk, hogy esténként a Burj Al Arab égre törő vitorláján pazar, a világon egyedül álló fényjáték táncol. El nem tudjuk képzelni, milyen szörnyű hiba csúszhatott ebbe a precízen konstruált világba, midőn a sötétség leplébe burkolózott háromszöget megpillantjuk. Választ a televízió éjszakai műsorából kapunk. Gyászol az ország: ma reggel, 2004. november 3.-án elhunyt Sejk Zayed bin Sultan Al Nahyan, az Emírségek uralkodója.
A nem mindennapi államférfivá cseperedett gyermek, 1918 körül, Abu Dhabi sejkjének legkisebb fiaként látta meg a napvilágot. Serdülő fiúként azért költözött ki a beduinok közé a sivatagba, hogy mindent megtanuljon az emberek életmódjáról akik között él. Húsz évig képviselte Abu Dhabi keleti régiójában az uralkodót, saját bevallása szerint már ekkor terveket szövögetett országa felvirágoztatására. Álmait az első nyersolajszállítmány 1962-es nemzetközi piacra dobása alapozta meg. 1966-ban bátyja lemondott javára a trónról, ekkor Abu Dhabi uralkodójaként teljes gőzzel nekifogott nagyralátó tervei megvalósításának. Leginkább ő szorgalmazta az emírségek között a szövetségi állam létrehozását, megalakulásakor annak uralkodójává választották. 38 éven át, egészen a mai napig töltötte be a posztot, amikor 23 milliárd dollárnyi vagyont hátrahagyva a világ egyik leggazdagabb embereként jobblétre szenderült.

Egészen más olvasni róla, mint a tévében pergő filmen látni, hogy ez a vidék milyen Isten háta mögötti porfészek volt a semmi közepén. Mert tényleg az volt. Lepukkant viskók előtt, bávatag tevék társaságában burnuszos alakok ültek a világ legnagyobb homoksivataga aranyló homokjában. Már aki itt maradt. Ugyanis miután a gyöngyhalászat sikernapjai leáldoztak, nagy számban vándorolt el a lakosság boldogabbnak tűnő vidékekre. Dubaiból manapság senki nem megy el, határozottan jó dolog itt állampolgárnak lenni. Igaz, születni kell rá. Akinek viszont ilyen szerencséje van, soha életében nem fog nélkülözni. 23 éves korában földet, házat kap az államtól, utóbbi fizeti a telefon-, és vízszámlát, az oktatást és betegellátást. Emellett a sejk havi apanázst utal, ezért a helyiek nem nagyon dolgoznak, vagy ha mégis erre vetemednének, akkor vállalkozást vezetnek. Ezt leginkább azért teszik, mert külföldi cég kizárólag akkor működtethet vállalkozást, ha egy állampolgárt a tulajdonosok soraiba emel, méghozzá többségi tulajdonnal. Indiai, pakisztáni vendégmunkások teszik ki a lakosság 80 százalékát. Ők vezetik a taxikat, építik a felhőkarcolókat, nyírják a gyepet, töltik fel friss ananásszal a hotelekben a tálakat. Hogy mit csinál eközben a maradék 20 százalék, az állam polgárai? Hófehér hagyományos viseletben feszít, és teát kortyolgatva, nargilét szívva látszólag egykedvűen veszi tudomásul, hogy viskói üvegpalotákra, tevéi luxusterepjárókra cserélődtek.

Vissza

Burj Al Arab és Jumeriah Beach

Burj Al Arab és Jumeirah

Creek és Deira

Creek és Deira

Dubai Múzeum

Dubai Múzeum

Sheikh Zayed Road

Sheikh Zayed Road

Deira City Centre

Deira City Centre