Francia Polinézia

Az ország édes illatú jelképe a tiare-virág, a belőle font koszorúkat már az érkezés pillanatában a nyakunkra fűzik a kedvesen mosolygó lányok. Immáron virágdíszben pompázva-illatozva tökéletes egységet alkotunk a színes virágmintákkal festett kisgéppel, amely pár perc alatt a szomszédos szigetre repít. Ennél a miniatűr légitársaságnál nem félnek a világot rettegésben tartó terrortól ennél a miniatűr légitársaságnál, a pilóta válla mögül csodáljuk a türkiz színű vízből méltóságteljesen kiemelkedő avokádózöld, bársonyborítású bizarr hegycsúcsokat.
Virágtól roskadozó fák árnyékában megbújó, pálmalevéllel borított bungalóival a hibiszkuszról nevet vett hotel maga a tökély, a pálmák szegte vakítóan fehér korallhomokot ölelő, áttetsző vizű lagúna képe fantasztikus. Az illatozó virággyűrűben felszolgált reggeli ára kétséget sem hagy felőle, hogy a Földkerekség egyik legdrágább helyén vagyunk. Az irányban csapkodó gondolatainkat, hogy talán mégsem érte meg eljönni ide, a naplemente űzi el. Színeit, ha festő ecsetje hordaná vászonra, a képet giccsnek minősítve, lekicsinylő mozdulattal tolnánk félre. Ezüstről narancssárgára váltanak elsőként a horizont szélére kúszó Nap sugarai, majd, mielőtt a vizet feketére színezve elolvadnának a partot halk csobbanással simogató lágy hullámokban, bíborrá égetik az égen úszó felhőpamacsokat. Miénkhez hasonló áhítatot érezhet a fövenyen ücsörgő turistasereg, a sötétség beálltával kitör a természet fenséges játéka előtt tisztelgő taps.

Hogy hol van ez a hely, ahol fényesebben süt a Nap, zamatosabbak a gyümölcsök, színpompásabbak a madarak, mint bármely helyen? A Csendes-óceán kellős közepén lakozó, pontosan 118, vulkánok által napvilágra dobott apró szigetet Francia Polinéziának nevezik. Első lakói mintegy 30 ezer évvel ezelőtt érkeztek Délkelet-Ázsiából, az édeni szigetcsoportot Európa számára Samuel Wallis angol hajós 1767-ben fedezte fel. Megérkezvén nyomban lefoglalta Anglia számára, de mivel sem telepeseket, sem helyőrséget nem hagyott hátra, alig egy esztendő múlva Antoine Bouganville Franciaország részére vette birtokba a földdarabokat. Nem sokára követte őt a legendás James Cook a Szerelem Szigetén, vele együtt Johann Georg Forster, a fiatal német tudós érkezett. Ő teremtett mítoszt a csillogó gyöngysoron létező földi Paradicsomról, boldog emberekről. A valóság azonban kicsit másképp festett. Törzsfőnökök vívtak öldöklő harcot egymással, hivatásos varázslók embereket áldoztak Isten oltárán, mígnem a franciák által delegált katolikus misszionáriusok véget vetettek a véres kultusznak.
A szigetország birtoklásáért kemény harc folyt, csaknem száz éven át gyarmatosítók jöttek-mentek, angolok, franciák felváltva. Hatalmi villongásuk segítette trónra a szigetvilág első és egyetlen dinasztiájának megalapítóját I. Pomare királyt. Végül egy orrhosszal a franciák győztek, a szigetvilág 1880-ban francia gyarmat lett, és Francia Polinézia francia maradt akkor is, amikor az 1958-as népszavazáson lakossága döntött így saját sorsáról. Pár év múltán hálája jeléül az anyaország küldött nekik egy adag atomot. 1966-ban kezdték meg nukleáris teszt-sorozatát a Moruroa zátonyon, amely csak 1996-ban, a 165. töltet felrobbantása után ért véget. A zátony 750 mérföldre esik Mooreától, így nyoma sincs olyan sugárzásnak, amit nagy faktorszámú napkrém ki ne védene.

Moorea 134 négyzetkilométernyi édenkert, a Mindenható minden bizonnyal nagyon jó kedvében volt, amikor megteremtette. Ide, a trópusi égbolt kékje alá sűrítette a természet minden remekét: vulkáni csúcsok lélegzetelállító szirtjeit, meseszép korallzátonyokat, harsogóan zöld réteket, habzó zuhatagokat. Annyira gyönyörűek a csendes lagúnák kristálytiszta vizű, fényes homokú strandjai, hogy még a semmittevés sem tűnik fárasztónak, időnk nagy részét a megunhatatlan parton andalogva, sütkérezve töltjük. Reggelente felkeressük a közeli pár házból álló falut, leginkább azzal a céllal, hogy a szupermarketben élelmet vegyünk. Étkezéseink szerény módjára vigaszul szolgál, hogy az apartman konyhájában sütött rántottánkat a teraszunkon túrva a Földkerekség egyik legszebb panorámáját látjuk. Egyetlen éttermi ebédünk olyan élményszámba megy, hogy minden egyes mozzanatát megörökítem.
Egyik reggel aranyáron autót bérelünk, azzal járjuk körbe a szigetet. Szebbnél szebb eldugott öblök pálmafás sétányain sétálunk, gyönyörködünk a fölénk magasodó felhőgomolyokba harapó merész sziklacsúcsokban, frissen sajtolt gyümölcslevet kóstolunk, betekintünk a „tahiti arany”, a vanília termesztésének műhelytitkaiba. Ananászültetvények borította hegyoldalba vájt szűk utakon baktatunk, az Opunohu-völgybe leereszkedve a sziget régészeti látnivalóira találunk. Az őslakosok kultikus temploma a Marae, a fallal körülvett térség közepén emberi vérrel itatott oltár magasodik. Bár emberáldozatot már nem mutatnak be, máig valamennyi Marae a vérszomjas ősi istenek, a Tikik védelme alatt áll. Végezetül felkapaszkodunk a Haruru kilátópontra, innen csodáljuk a valószínűtlenül kék vízben kereklő, karnyújtásnyira lévőnek tűnő Tahitit.

Tiki Village Moorea „Hortobágya”, csónakkal szállítanak a nagyrészt vízen a lebegő pálmakunyhókból álló, tökéletesen rekonstruált hagyományos faluba, az evezőlapátot sűrűn tetovált legények forgatják. A tetoválás a tahiti társadalomban ősi művészetnek számít, társadalmi rang jelölésére, szexuális érettség kifejezésére egyaránt használták. Cook kapitány hajósai révén a napjainkban reneszánszát élő testfestés Európában is elterjedt, angol elnevezése a „tattoo” a tahiti „tatu” szóból származik, jelentése röviden: nyomot hagyni valamin. Rajtunk a háncsszoknyás fogadóbizottság tálalta puncs, a sziget jellegzetes itala hagy nyomot, emelkedett hangulatban köszöntjük a fergeteges folklór showt. Az est fénypontja a tamará ünnepi lakoma, főszereplője egy, szó szerint a földből kiásott malac. Elkészítési módja igencsak speciális, hozzá agyagba vájt tűzhely, IMU szükségeltetik. Ez nem más, mint izzó lávakővel bélelt gödör, erre banánlevélbe ágyazva, hasát banánnal, fantasztikus fűszerekkel töltve kerül a malac, fedő gyanánt újabb banánleveleket és némi földet használnak a helybéli szakácsok. Az étket a látványos kihantolás előtt tíz órán keresztül sütik, a kókuszmártás kíséretében feltálalt eredmény mennyei ízorgia.

Tán’ a zuhogó eső teszi, de nem ilyennek képzeltem a világhíres Tahitit. Papeete ronda betonházaival, füstös kikötőjével, állandósult forgalmi dugóival még a legjobb indulattal sem nevezhető tetszetősnek. Annál inkább azok a piac standjait rogyásig megtöltő egzotikus gyümölcsök, a kirakatokban fénylő, fekete gyöngyből készült ékszerek. Ritka kincs a fekete gyöngy, kizárólag a környező vizekben élő Pinctada Margaritifera osztriga termel ilyet, egy kisebb vagyont kell fizetni érte. Míg gyöngyben favoritnak számít a fekete szín, addig Tahiti öbleit borító szénfekete, durvaszemű lávahomok, bár elég jól mutat, nem kifejezetten strandolásra csábító. Azért fehér föveny is akad. A minden igényt kielégítő luxushotelek medencéi mellé a közeli szigetekről importálják.
Derékig felhőben állnak a merész hegyormok, egyre sűrűbb cseppekben szakad ránk az ég, az egyébként is kötelezőnek számító Gauguin Múzeumba menekülünk. Eugene Henri Paul Gauguin francia festő neve összefonódott Tahitivel, két évet alkotott itt a kalandos életű művész, akinek fantáziadús, vibráló színű festményei lökték a világhír útjára a szigetet. És nem utolsó sorban a tahiti nőket, akik a festményeken sokkal jobban mutatnak, mint a valóságban.
Hiába hívogatnak a hegyoldalakon buján zöldellő páfrányerdők, csörgedező patakok, sok értelme nincs a szakadó esőben tovább karikázni. Kihajtunk a reptérre, és egy csomagpultra kvártélyozva várjuk, hogy végre hajnali három óra legyen. Kellemes meglepetés, hogy a gép rövid időre leszáll Rarotonga, azaz Cook-szigeten. A reptér egyik sarkában magányos gitáros andalító muzsikát, az amerikai diákok a szabadban baseballt játszanak. Mi nagyon drága és nagyon rossz sört kortyolgatva nézzük, amint a trópusi Nap első sugarai mindent aranyba vonva a hullám alakú hegyek mögül előbújnak.

Vissza

Moorea

Moorea

Moorea naplemente

Moorea naplemente

Oponohu völgy, Moorea

Opunohu-völgy, Moorea

Tahiti

Tahiti